Drága barátaim!
Nem fogjátok elhinni, milyen csuda társaságba keveredtem nemrég! Lakota indiánokkal kellett útra kelnem, hogy megtudjuk, miért száradt ki minden vízforrásuk. Hosszú és számomra igen megterhelő utazás után vad, ellenséges törzs tagjaival kellett tárgyalnom, majd egy végtelennek tűnő, többnapos esőtáncot járnom… Eleinte minden olyan furcsa volt, és semmit nem értettem, olyan szavakat használtak, hogytipi, Wichasha Wakan,megtatanka, de ahogy telt az idő, egyre jobban megismertem őket, és egyre közelebb kerültem hozzájuk. Rájöttem, hogy nagyon szeretem ezt az egyszerű életet, és azokat az igazi értékeket, amelyeket magában hordoz. A barátságot, a tisztességet, az őszinteséget, a szolidaritást, az idősek tiszteletét, valamint a természet és minden élőlény feltétlen szeretetét. Lakotának éreztem magam, mintha mindig is ott éltem volna.
És hogy miképpen ismertem meg egyáltalán az indiánokat, miket tanultam tőlük és hogyan ért véget a kalandom? Mindent azért nem árulhatok el! Olvassátok el Az elveszett tó nyomában című könyvemet, és mindenre fény derül. Keressétek az Alexandra könyváruházakban, vagy rendeljétek meg itt:
http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/GetBook?BookID=740743
From an idea of Elisabetta Dami
